Csend

/Hámori Attilának/     

 

Az elfeledkezés enyhülete Kék kristályvázákat tör a csendben Kék hegedűk visonganak Magasan ereinkben. Magasan-magasan A sóvár vágy sziklacsúcsain Kezemmel tépek a homályba Fájlalom gyötrelmeim. Fájlalom gyökereim Talajától észvesztő rángás Ránt el az ismert semmibe Új béke, halál. Szívemre szorítom boldogan Ezüsthúrú csellóid, a violákat Míg elérkeztem az önkéntelen magány Már elérhető horizontjára.

 

Nagy Anna Éva 

Megosztás a facebookon